Trump üzenete a NATO-nak: Erdogan dicsérete és éles bírálatok a szövetségesek felé

A NATO-csúcstalálkozó előestéjén Donald Trump nyilatkozatai ismét ráirányították a figyelmet arra, milyen irányt vehet az Egyesült Államok szövetségi politikája egy esetleges új Trump-adminisztráció idején. Az Ankarában tartott közös sajtótájékoztatón elhangzottak ugyanis nem csupán diplomáciai udvariasságnak tekinthetők, hanem több olyan stratégiai üzenetet is hordoznak, amelyek hosszabb távon is befolyásolhatják a NATO belső viszonyait és a Közel-Kelet biztonsági helyzetét.

A sajtótájékoztatón két téma emelkedett ki különösen markánsan: Trump rendkívül pozitív hangvételű értékelése Recep Tayyip Erdoğan török elnökről, valamint szokatlanul kemény kritikája több vezető európai NATO-tagállammal szemben.

Erdogan stratégiai partnerként jelenik meg

Donald Trump ismételten hangsúlyozta, hogy személyes kapcsolata Recep Tayyip Erdoğannal kiváló. Többször is "barátjának" nevezte a török elnököt, akivel – saját megfogalmazása szerint – "megvan a kémia". Az amerikai elnök méltatta azt is, hogy Erdoğan az elmúlt években katonailag erős és regionálisan meghatározó hatalommá fejlesztette Törökországot.

Ennél azonban jóval fontosabb volt az a kijelentés, amely szerint Ankara érdemi segítséget nyújt Washingtonnak az iráni konfliktus kezelésében. Bár konkrét részleteket nem ismertetett, Trump arra utalt, hogy Törökország szerepe az Egyesült Államok számára egyre fontosabbá válik a térség stabilitásának fenntartásában.

A legnagyobb figyelmet ugyanakkor az váltotta ki, hogy Trump elmondása szerint felkérte Marco Rubiót és Pete Hegsethet annak megvizsgálására, milyen feltételekkel lehetne ismét F–35-ös vadászgépeket értékesíteni Törökország számára.

Ez jelentős fordulatot jelentene, hiszen Washington 2019-ben kizárta Ankarát az F–35 programból, miután Törökország megvásárolta az orosz gyártmányú S–400 Triumf légvédelmi rendszert. A döntés akkor súlyos törést okozott az amerikai–török védelmi kapcsolatokban, mivel Ankara nemcsak vásárlója, hanem ipari partnere is volt a programnak.

Ha az F–35-ös együttműködés valóban újraindulna, az azt jelezné, hogy Washington hajlandó lenne pragmatikusabb megközelítést alkalmazni, amennyiben Törökország stratégiai szerepe ezt indokolja.

Szokatlanul kemény bírálat a NATO európai tagjai felé

A sajtótájékoztató másik meghatározó eleme Trump éles kritikája volt több európai szövetséges irányába.

Név szerint említette Friedrich Merzet, Giorgia Melonit és Emmanuel Macront, akik szerinte nem voltak hajlandók még minimális katonai támogatást sem biztosítani az Egyesült Államok számára az iráni konfliktus során, például katonai támaszpontok használatának engedélyezésével.

Trump ezt követően ismét megkérdőjelezte az amerikai szerepvállalás arányosságát a NATO-ban.

Érvelése szerint az Egyesült Államok évente százmilliárd dolláros nagyságrendben finanszírozza a szövetség működését, miközben több európai partner nem hajlandó érdemi támogatást nyújtani Washington számára akkor sem, amikor amerikai érdekek kerülnek veszélybe.

Külön kitért arra is, hogy az ukrán–orosz háború földrajzilag elsősorban Európa biztonságát érinti, hiszen az Egyesült Államokat egy óceán választja el a konfliktustól.

Trump emellett energetikai érveket is felhozott. Véleménye szerint az Egyesült Államok ma már – saját kitermelésének, valamint az észak- és dél-amerikai energiaforrásoknak köszönhetően – nem függ olyan mértékben a Közel-Kelettől, mint korábban, ezért a Hormuzi-szoros esetleges lezárása sem jelentene Washington számára akkora stratégiai fenyegetést, mint Európa vagy Ázsia számára.

Grönland ismét napirenden

A nyilatkozat egyik figyelemre méltó eleme volt Grönland újbóli említése.

Trump hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok számára kiemelt stratégiai jelentőségű a sziget feletti amerikai ellenőrzés fenntartása. Indoklása szerint Dánia nem rendelkezik elegendő katonai képességgel ahhoz, hogy megfelelően felügyelje az Északi-sarkvidéken egyre aktívabban jelen lévő orosz és kínai haditengerészeti mozgásokat.

Ez a kijelentés jól illeszkedik Trump korábbi geopolitikai elképzeléseihez, amelyek szerint az Északi-sarkvidék a következő évtizedek egyik legfontosabb stratégiai térségévé válhat.

A NATO jövőjét érintő figyelmeztetés

Biztonságpolitikai szempontból Trump mostani nyilatkozata több egyszerű kampányüzenetnél.

Egyrészt azt mutatja, hogy Washington egyre inkább azon szövetségeseket értékeli fel, amelyek konkrét katonai és geopolitikai hozzáadott értéket tudnak biztosítani az amerikai érdekek érvényesítéséhez. Törökország ebből a szempontból kulcsszereplővé válhat a Közel-Keleten, a Fekete-tenger térségében és a Kaukázusban egyaránt.

Másrészt a NATO vezető európai tagállamainak nyilvános bírálata azt jelzi, hogy Trump továbbra is alapvetően tranzakciós logikával közelíti meg a szövetségi rendszert: aki nem vállal arányos terheket vagy nem támogatja az Egyesült Államokat stratégiai helyzetekben, attól Washington is csökkentheti elköteleződését.

Ha ez a szemlélet tartós amerikai politikává válik, az a NATO kohézióját is próbára teheti. A szövetség erejét ugyanis nem csupán katonai képességei, hanem a tagállamok közötti politikai bizalom is meghatározza. Ennek meggyengülése olyan stratégiai bizonytalanságot idézhet elő, amelyet Oroszország és Kína egyaránt igyekezhet saját geopolitikai érdekei szerint kihasználni.